ízi reader

(megj: az elemzés 2013 decemberében készült.)

A 2004–2008 között felfutó devizahitelezés komoly társadalmi és gazdasági problémává vált a 2008–2009-es hitel, majd az euróválság hatására elszálló forintárfolyam következtében. Az elmúlt években sorozatosan jelentek meg olyan kormányzati intézkedések, amelyek e folyamat negatív hatását voltak hivatottak tompítani. Ezek sorában a legújabb a kiterjesztett árfolyamgát (azaz olyanok is élhetnek ezzel a lehetőséggel, akik az árfolyamgát korábbi szakaszaiban nem vehettek részt), amely során 250 HUF/EUR és 180 HUF/CHF árfolyamon nyílik lehetősége az adósnak a hitel törlesztére legfeljebb 5 évig úgy, hogy az árfolyamkülönbözet tőkerésze egy gyűjtőszámlára kerül, míg az árfolyamkülönbözet kamatrészét megosztva az állam és a hitelező bank vállalja át.

Fontos látni, hogy a devizahitelek problémája nemzetgazdasági szinten is jelentős, és évek óta fokozza az ország sérülékenységét, fékezi az egészséges mértékű lakossági hitelezést, fékezi a fogyasztást, növeli a szociális lecsúszás esélyét, rontja a bankrendszer eredményességét. A hitelintézeti szektor számára a növekvő lakossági NPL-ráta egyre nagyobb céltartalékképzést, veszteségleírást követel meg, ami az eredményességet és - a hitelezési aktivitáson keresztül - a gazdasági növekedés esélyeit is hosszú távon rontja. Ahhoz, hogy az ország egészséges növekedési pályára állhasson a problémát mindenképpen kezelni, negatív hatásait fékezni kell. A probléma kialakulásában – jóllehet eltérő súllyal, de – hibás volt mindhárom szereplő (bankszektor, adósok és a szabályozói szerep miatt az állam is) így a megoldás terheiből való közös részesedés igazságos elvárás.

Milyen hatása van a programnak a különböző szereplőkre és a nemzetgazdaságra?

A háztartások számára az árfolyamgát tipikusan 20-30%-os törlesztőrészlet csökkenéshez vezet, ami sok esetben megoldhatja a fizetési nehézségeket. Mindeközben a felszabaduló jövedelem fogyasztásra vagy megtakarításra fordítható. Várhatóan csökken az az elhalasztott fogyasztás is, amely azoknál az adósoknál jelenik meg, akik ugyan tudják fizetni a hiteleiket, de az esetlegesen megugró árfolyamtól való félelem miatt nagyobb kiadást már nem engednek meg maguknak. Mindez együttesen egyértelműen gazdaságélénkítő hatással bír.

A bankszektort éves szinten 30-40 milliárdos veszteség éri, de a terhek időben elnyújtva és kiszámítható módon jelentkeznek, így - az egyszeri lehetőségként felkínált - végtörlesztéshez hasonló sokkszerű hatástól mentesül a szektor, a követkető évek tervezhetővé válnak. A 90 napon belüli késedelmes lakossági hitelek aránya 2013 első negyedév óta csökken (18%-ról 15%-ra), ez azt is jelenti, hogy azok között, akik csak kisebb megcsúszással rendelkeztek elindult egyfajta konszolidáció, amiben az árfolyamgát korábbi szakaszainak is szerepe volt.

Ezért is fontos a lehetőség az árfolyamgát 90 napon túli késedelemmel rendelkezőkre való mostani kiterjesztése, hiszen a legnagyobb problémát éppen ez az állomány okozza miközben annak aránya a korábban nem tapasztalt 18% fölé nőtt[1]. Az új keretek között ez a lehetőség megnyílik a 20 millió forintnál nagyobb hitelt felvevők (így tipikusan a legnagyobb törlesztővel rendelkezők -> közép, felső-közép osztály) és az egyéb banki fizetéskönnyítést igénybe vevő ügyfelek előtt is. Ez utóbbi azért is fontos, mert idén már a bankok is aktívabban keresték a megoldási lehetőségeket, így sokan – akiket eleve érintett vagy fenyegetett a megcsúszás – kimaradtak az előző körökből.

A devizahiteles probléma kiszámítható kivezetése a lakossági hitelezés bővülésének is fontos nem-ár jellegű feltétele. Kívánatos lenne, hogy a meglévő lakossági hitelelkerülés is csillapodjon és a hitelfelvételi kedv erősödjön (-> keresleti oldal erősödése), amihez az árfolyamgát rendszere is hozzájárulhat, amennyiben idővel már kevesebb hír érkezik a problémáról.

Emellett a monetáris politika árfolyam oldalról érkező nyomását hosszabb távon is enyhíti, ha a lakosság alacsonyabb deviza kitettséggel rendelkezik.

Államháztartási szempontból a középtávon várható nagyobb hitelezési aktivitás gazdaságélénkítéső hatása egyértelműen pozitív, akárcsak a nagyobb fogyasztás következtében megemelkedő ÁFA bevételek, miközben kiadást jelent az átvállalt kamatteher. Az állam szempontjából ugyanakkor a probléma vizsgálatánál elkerülhetetlen a gazdasági, államháztartási vetület mellett az is, hogy egy sokakat érintő, helyenként súlyos szociális problémáról van szó. Leginkább érintett az alsó, alsó-középosztály és a lecsúszás társadalmi költsége a fent taglaltnál akár lényegesen magasabb is lehet, ami szokatlannak tűnő eszközök alkalmazását is indokolhatja[2]. Az elmúlt 12-13 évben forinthitel kamattámogatásra 1000 milliárd Ft fölötti összeget költött a költségvetés, így az itt jelentkező évi néhány tízmilliárdos állami teher céljait tekintve sem kiugró.

Veszélyt jelenthet ugyanakkor az a vélekedes, hogy érkezik majd újabb, jobb kondíciókat kínáló mentőcsomag és sokan erre alapozva bár tudnák, nem törlesztik hiteleiket, tehát a fizetési fegyelem romlik. Általánosan nem szoktatható rá a hitelfelvevő, hogy a hitelét nem, vagy csak részben kell visszafizetnie. E problémán világos, összehangolt (banki és állami oldalról) kommunikáció tudna segíteni. A konstrukció az átlag ügyfél számára bonyolult és sokan félhetnek az árfolyamvédett periódus után megemelkedő törlesztőrészletektől és a futamidő hosszabbodásától is. A törlesztőrészlet árfolyamvédett periódust követő növekedése felülről korlátozva van, de a hosszabb futamidő reálisan jelentkező hátrány és ez sokakat visszatarthat.

További veszély lehet, hogy a külföldi anyabankkal rendelkező egyes banki szereplők a fokozódó állami beavatkozások hatására átsúlyozzák régión belüli szerepünket, forrásokat vonnak ki, megváltoztathatják stratégiájukat, amint azt a Raiffeisen napokban tett nyilatkozata is sugallja.

Összefoglalás:

Az árfolyamgát természetszerűleg magában hordoz bizonyos veszélyeket (állami kiadás; banki veszteségek; az árfolyamvédett periódus után megugró törlesztőrészletek; „lesz még újabb csomag” attitűd) de a makrogazdasági hatásai összességében pozitívak: kiszámíthatóbb lefolyású; alacsonyabb nemfizetési arányú lakossági hitelek; középtávon pozitív hitelezési folyamatok elősegítése; alacsonyabb lakossági devizakitettség – külső sérülékenység; potenciálisan magasabb fogyasztás.

Mindamellett szélesebb réteg számára könnyíti meg a mindennapokat vagy gátolja meg a szociális leszakadást (például a középosztályból való lecsúszást) így az össztársadalmi költség-haszon egyenlegét egyértelműen pozitívnak ítélem meg.

[1] A 90 napon belüli késedelmes hitelek egy részéből 90 napon túli lesz, de nagyobb mértékben csökkent a rövidebb megcsúszással rendelkezők aránya, így ott az idei év során ténylegesen némi konszolidációról beszélhetünk.

[2] Mint ahogy nem pusztán gazdasági, gazdaságélénkítő célokat szolgál a jelenleg is évi 100-120 milliárdos költségvetési kiadást jelentő lakáscélú támogatások megléte sem (szocpol, forinthitel kamattámogatása).

 (megj: az elemzés 2013 novemberében készült, az akkor elérhető adatok alapján)

Háttér (2008–2013. első félév)

2008-tól kezdve a vállalati hitelezést több tényező együttesen sújtotta. A visszafogott gazdasági növekedési kilátások, a banki eredményesség negatívra fordulása (2010-től kezdve), a megdráguló forrásköltségek (ár jellegű tényező), majd a nemteljesítő hitelek egyre magasabb aránya (2013 szeptember végi adatok alapján a vállalati hitelek NPL-rátája 16,9% volt) erősen csökkentette a kockázati toleranciát, így a hitelezési feltételek szigorodtak. Különösen problémás az ingatlan projekthitel-portfólió kiemelkedően magas nemfizető aránya. A német tartományi anyabankkal rendelkező MKB esetében például olyannyira problémás ez az állomány, hogy a kiszervezése is felmerült annak érdekében, hogy a maradék „jó bank” könnyebben értékesíthető legyen. Elmondható az is, hogy a legjelentősebb visszaesés a hitelezési aktivitásban azon bankoknál tapasztalható, ahol a nemteljesítő hitelek aránya a legmagasabb (3).

Mindez együttesen vezetett oda, hogy 2013 második negyedévére a 2008-as szint mindössze 75%-át tette ki vállalati hitelállomány. Ez a csökkenés régiós összehasonlításban is kiemelkedő, Csehországban és Szlovákiában lényegében a pénzügyi válságot megelőző szinteken, míg Romániában és Lengyelországban a válság előtti szintnél valamivel magasabban áll a jelenlegi állomány (2).

A hitelállomány csökkenése 2013 második negyedére is jellemző volt, a teljes vállalati kintlévőség 105 milliárddal csökkent, ez a teljes márciusi állomány 6,4%-a.

Az MNB Hitelezési Felmerésére adott válaszok alapján (1) a hitelezési feltételek szigorításához  összességében leginkább - időszakonként változó prioritással - a negatív növekedési kilátások és specifikus, iparági jellemzők járultak hozzá.

Mindez azt is jelenti, hogy a 2012 augusztusától életben lévő monetáris enyhítés ártényezőre gyakorolt kedvező hatása sem tudott érdemi változást hozni. Ezen időszakban az alapkamat 7%-ról 3,4%-ra mérséklődött, és ez a csökkenés lényegében a forinthitelek árában is megjelent, ahol 10%-ról 7%-ra változott az átlagos vállalati forinthitel kamat. A Hitelezési Felmérésre adott válaszok alapján elmondhatjuk, hogy a kedvezőbb feltételekkel kínált hitelhez a vállalkozások csak egy szűkebb, kockázatmentesnek ítélt csoportja jutott hozzá (tehát a hitelképes ügyfelek már olcsóbban juthattak forráshoz).

Fontos kiemelni azt is, hogy míg a kkv-k szinte csak banki forrásokra támaszkodhatnak, addig a nagyvállalatok finanszírozásában jelentős szerepet játszanak a külföldi források (anyacég) vagy az egyéb forrásbevonási megoldások, például a kötvénykibocsátás.

Növekedési Hitelprogram, I. és II. szakasz (2013. június –   )

Erre a helyzetre probált választ adni a jegybank által 2013 áprilisában meghirdetett Növekedési Hitelprogram, melynek első körében júniustól szeptemberig tartó időszakban kamatmentes forrást biztosított, amelyet a bankok a kkv-k számára legfeljebb 2,5%-os felárral helyezhettek ki. Ez a 2,5% egyébként megfelel a 2010-től tapasztalt forinthitel kamatfelárnak, amely az abszolút kamatszinttől függetlenül 2-2,5%-os sávban mozgott (2).

A meghirdetett program két pillérből állt, az I. pillérből forinthitelt (új vagy meglévő kiváltására), a II. pillérből devizakiváltó hitelt igényelhettek a kkv-k, összesen 750 milliárd forint értékben. A program megítélése egyöntetűen pozitív volt, ráadásul a korábbi várakozásokkal szemben a teljes lehívott összeg, a 701 milliárd forint 41%-a új hitelként lett kihelyezve (25% beruházási, 16% forgóeszköz), ami a gazdasági növekedés szempontjából egyértelműen pozitívnak ítélhető. Emellett a (kisebb érdeklődést vonzó) devizakiváltó hitelek csökkentették a vállalatok FX kockázatát és ezáltal az ország külső sérülékenységét, miközben mind a forint, mind az euró hitelkiváltások esetében jelentősen csökkentek a kamatterhek. (3)

A program sikerét látva a jegybank egy időben már jobban elnyújtott, 2013 októberétől 2014 végéig igényelhető, maximálisan 2000 milliárdos keret biztosításáról döntött egy második szakasz keretében, amelyre már érkezési sorrendben jelentkezhetnek be a bankok. A nagyobb időkeret több, hosszabb előkészítést igénylő projekt megjelenését is lehetővé teszi a keresleti oldalon, jelenleg a szereplők összesen 800–1000 milliárd körüli összeg lehívására számítanak.

Felmerült – leginkább banki kívánságként – a program esetleges kiterjesztése (ingatlanfejlesztés, lakásépítés céljából), amely az ingatlanpiac, ingatlanfejlesztések drámai mértékű visszaesésének tükrében további lökést adhatna a hitelezésnek, de ez egyelőre nem találkozik a jegybanki szándékkal.

A növekedési hitelprogram megfelelő eszköz a likviditási tényezők és az ártenyező kezelésére, de fontos megjegyezni, hogy a valódi pozitív fordulathoz szükség van a nem ár jellegű tényezők további enyhülésére is, vagyis a szereplők nagyobb kockázatvállalására. Bizakodásra adhat okot, hogy a Hitelezési Felmérésben már az enyhítés irányába mutató válaszok érkeztek: a második negyedévtől kezdve a rövidebb és a (beruházási keresletet jelző) hosszabb hitelek iránt is nagyobb keresletről, valamint kínálati oldalon enyhítési szándékról számoltak be a válaszadó intézmények.

Előretekekintés

Fontos megemlíteni, hogy az egyes bankok más-más stratégiával közelítenek a témához. Míg egyes szereplők jelenleg a mérlegleépítés, deleveraging felé haladnak és esetlegesen távoznának is a magyar piacról (MKB, CIB, Raiffeisen), addig más szereplők pozitív körülmények esetén hajlamosak a hitelezési aktivitásuk növelésére.

A keresleti és a nem-ár jellegű tényezőkön keresztül a kínálati oldal erősödésében is különösen fontos tényező lehet az egyre biztosabbnak látszó pozitív növekedési kilátások. A 2013. III. negyedéves év/év alapú 1,7%-os GDP növekedés után több elemző is felfelé módosította előrejelzését 2014-et tekintve, és egy 2% körüli konszenzus kezd kialakulni. Legutóbb az OECD jelezte, hogy korábbi, 1,3%-os előrejelzését módosítva 2%-os növekedést vár 2014-re (4), ez megegyezik a kormány által tervezett, költségvetési törvényben megjelenő értékkel és hajszálnyira elmarad a jegybank 2,1%-os előrejelzésétől.

Fontos tényező lehet a lakossági fogyasztásban beálló pozitív fordulat is, hiszen a 2008 óta – 2011 kivételével – folyamatosan eső lakossági fogyasztásban idén minimális, 0,4%-os, míg jövőre 1,2% körüli növekedésre számít a jegybank (6).

További lehetőséget rejt magában a kiemelt vidéki jelenlét miatt leginkább a kkv-k hitelezésében nagyobb szerepet betöltő (10%-os részesedés a kkv hitelállományból) takarékszövetkezeti rendszer integrációja, az egységes szervezet magasabb hitelkihelyezési lehetőségekkel rendelkezhet (a tőkekövetelmény szub-additívitása miatt[1]), amelyet az ígért állami tőkeemelés tovább erősíthet.

Mindezen hatások együttesen a Növekedési Hitelprogrammal megsegítve elképzelhető, hogy megfordítják a csökkenő trendet, és 2008 után először 2014-ben ismét növekvő állományról beszélhetünk.

Régiós kitekintés

Az elmúlt időszak tekintetében a régió országaiban is a vállalati hitelállomány csökkenése figyelhető meg, e trend alól a gazdasági világválságot recesszió nélkül átvészelő Lengyelország képez kivételt, ahol 2013 első felében is nőtt a vállalati kintlévőség összértéke. A kamattényezőket tekintve Lengyelországban a magyarországihoz hasonló enyhítés ment végbe 2012 IV. negyedévétől kezdve (2).

Csehország esetében a 2010 első negyedéve óta tartó emelkedő trend idén megfordult, ráadásul Csehország 2013-ra recesszióval számolhat (2014-től már növekedéssel), ami rövid távon tovább rontja a hitelkihelyezés kilátásait. Az ár jellegű tényezőket tekintve további enyhítésre sincs lényegi lehetőség, hiszen már az euróövezet átlaga alatti átlagos koronahitel kamatszintről (és referenciakamathoz viszonyított felárról) beszélhetünk (2).

Szlovéniában a többségében állami tulajdonban lévő bankrendszer erősen tőkehiányos, a szlovén jegybank októberi előrejelzése szerint pedig 2013-ra 2,6%-os, míg 2014-re 0,7%-os GDP-eséssel számolhat az ország, így a vállalati hitelállomány további csökkenésére számíthatunk (5).

Ősszel az IMF-fel újabb készenléti hitelmegállapodást megkötő Romániában júliusban kezdőtt egy erős monetáris lazítás, melynek során a jegybanki alapkamat 4%-ra csökkent (2013 november 4.), mindemelett a régió országai közül Magyarországot is megelőzve még mindig a legmagasabb saját devizás hitelkamattal rendelkezik (2). Mindeközben a vállalati hitelállomány 2012 III. negyedév óta csökkenő trendet mutat, igaz, a 2009 és 2012 között tartó hitelbővülés hatására még mindig a 2008-as szintnél magasabb az állomány. Pozitív irányba hathat, hogy mind idénre, mind jövőre 2% körüli gazdasági növekedésre számíthat keleti szomszédunk.

Források:

1. MNB – Hitelezési felmérés (2013 augusztus)

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Penzugyi_stabilitas/mnbhu_hitelezesi_felmeres/201308/SLO_abrakeszlet_201308_HU.pdf

2. MNB – Dancsik Bálint, Fábián Gergely, Oláh Zsolt

Hitelezési folyamatok (2013 augusztus)

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu-hitelezesi-folyamatok/201308/Hitelezesi_folyamatok_201308_hu.pdf

3. MNB – Jelentés a pénzügyi stabilitásról (2013 november)

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201311/Jelent%C3%A9s%20a%20p%C3%A9nz%C3%BCgyi%20stabilit%C3%A1sr%C3%B3l%202013.%20november.pdf

4. OECD – Economic Outlook, Hungary

http://www.oecd.org/eco/outlook/hungaryeconomicforecastsummary.htm

5. Szlovénia – MTI, portfolio.hu

http://www.portfolio.hu/gazdasag/megis_mentocsomagot_kerhet_szlovenia.190242.html

6. MNB - Jelentés az infláció alakulásáról (2013 szeptember)

http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_inflacio_hu/mnbhu-inflacio-hu-20130926/IR_HU_20130926.pdf

Köztudott, sok helyen megénekelt téma, hogy minden korábbinál többen mennek ki ideiglenesen vagy végleg külföldre dolgozni. A pontos számokról különböző becslések láttak napvilágot: a KSH 2012-es foglalkoztatási adataiban megjelenő 82 ezer valószínűleg alá, míg Matolcsy azóta szállóigévé vált félmilliója fölé lévő a valóságot. A Népesedési Kutatóintézet új módszertanon alapuló becslése 300 ezerre teszi a külföldön élők számát, legutóbb maga Orbán is beszállt a licitbe.

Népszerű és (le)egyszerű(sített) magyarázat az okokra, hogy itthon már nem lehet élni, nincsen lehetőség boldogulni és akinek esze van, az lelép. Az, hogy európai összehasonlításban nem élünk olyan jól, számomra nem kielégítő magyarázat. Így volt ez mindig is és valljuk meg őszintén, hányan jártak például síelni a 90-es években? Mára  bevett dolog lett közoktatási intézményekben a téli síszünet intézménye.

A gazdasági vetület mellett több, egyidejűleg jelenlévő szociológiai, társadalmi, technikai okot találhatunk, amelyek együttesen teremtik meg a hátterét annak, hogy elindult az exodus.

Az alapok: legfontosabb tényező, hogy az uniós csatlakozással szabaddá vált a munkaerő áramlása. A régi tagországoknak lehetőségük volt egy átmeneti, maximum 7 éves várakozási periódust fenntartani az újonnan csatlakozó országok állampolgáraira, de ennek leteltével 2011. április 30. óta már Németországra és Ausztriára is megszűnt mindennemű korlátozás. A belgák és a dánok 5 éves várokozási periódust tartottak fenn, míg Anglia, Svédország és Írország nem élt ezzel a jogával, ez lehetővé tette, hogy ezen országokban már felvételünktől kezdve szabadon lehet munkát vállalni. Ennek a jelentőségére még visszatérünk akkor, amikor Londonról lesz szó.

Mi változott meg? 3 fontos dolog:

1. Már nem kell úttörőnek lenni, az ismeretlen már a kiutazás előtt sem ismeretlen. A kinti lét már kevésbé egzotikus és sokkal kevésbé jelenti a bizonytalanba való ugrást, hozzáférhetőek az információk a lehetőségekről és állásokról. Közvetítőirodák és fejvadász cégek hada szakosodott a külföldi munkavállalásra. A 90-es években kint dolgozni sokkal inkább egyedi esetnek számított: volt aki ismert olyat, akinek az ismerősének az ismerőse kiment. Mára mindenki ismer személyesen olyan embert, aki kint dolgozik. A közvetlen környezetből származó személyes tapasztalat közelebb hozza, valós alternatívaként jeleneti meg a kiköltözést. Emellett nagyon sok információ beszerezhető első kézből a lehetőségek mellett a gyakorlati tudnivalókról is. A facebook telis-teli van kiköltözött barátok posztjaival és fotóival - itt térjünk is át a második pontra.
2. Internet. Ezt rögtön ketté is szedem.

• • Egyrészt megkönnyíti kapcsolattartás az otthoni világgal: a skype-pal ingyenesen napi szinten lehet kommunikálni a családdal, barátokkal, míg a közösségi oldalakat követve úgy érezhetjük, hogy ugyanúgy részei vagyunk a hétvégi bulinak, és mi is megoszthatunk bármit a világgal, amit fontosnak gondolunk.
  • Információforrás. Egy-két heti ügyes netezéssel, blog olvasással a legtöbb alapvető tudnivaló kideríthető: mire kell figyelni ügyintézésnél, hol érdemes vásárolni, rengeteg jó tanács és már elkövetett hiba, amiket magunknak nem kell elkövetnünk, megtették helyettünk mások és szívesen írnak is róla. A határátkelő blog nem ritka, hogy 1000 kommentes posztokat produkál – ez van akkor, ha a hasznos információ és a valódi érdeklődés találkozik.

3. Oktatás: Az Erasmus program kereteiben félévente 4.000 diák kap lehetőséget, hogy (jellemzően) Nyugat-Európában töltsön el egy szemesztert. Aki kint él, megismeri a kultúrát, kapcsolatokat épít ki, hiba nélkül beszéli a nyelvet – nála már végképp nem beszélhetünk ismeretlenről a kinti munkavállalás kapcsán. Ráadásul nem csak dolgozni hanem tanulni is - szintén az unió következményeként - több országban ingyen lehet beiratkozott hallgatóként. Aki pedig kint szerez diplomát, miért jönne haza? A hazai középiskolások körében a GVI által végzett felmérése szerint a gimnazisták több, mint harmada fontolgatja, hogy külföldre menjen továbbtanulni. Persze a magasabb társadalmi és szociokulturális státuszú budapesti elit gimnáziumokban ez az arány még magasabb. (megjegyzés: nyilván közel sem minden fontolgatóból lesz ténylegesen külföldön továbbtanuló.)

+ 1 fapadosok. Mára egy Budapest – Szombathely retúr vonatjegy áráért elérhető a legtöbb Nyugat-európai nagyváros. A Ryanair (először, az ő pesti sztorijuk kellően kalandos ugyanis) 2007-ben repülte Budapestet, az első Wizzair gép 2004-ben szállt fel, kihasználva, hogy  az Uniós csatlakozás következményeként a tagországokkal már nincs szükség bilaterális egyezményekre, teljesen szabad a piac.

 És akkor most pár szó Londonról. Köszönhetően annak, hogy Angliába már 2004-től teljesen szabad volt az út, a fenti folyamatok korábban kezdődhettek és így előbbre is tartanak. Tegyük emellé még azt, hogy a 10 milliós London az egyik legtöbb lehetőséget kínálja. Mindez elvezetett oda, hogy mára a brit főváros a világ második-harmadik legnépesebb magyar városa lett. El tudsz menni a magyar barátaiddal sörözni, bulizni egy Quimby koncertre, be tudsz ülni egy Dumaszínház előadásra és még Pálferi-t is meghallgathatod. A távolságok tehát érezhetően lerövidültek, nem csak térben, de kulturálisan is. Ha majdnem otthon vagy, de legfőképpen magyarok között vagy, akkor a honvágy is kevésbé lesz faktor. Amszterdam ugyanez.

Összefoglalva azt állítom tehát, hogy a gazdasági okok mellett legalább olyan fontos tényező az úniós tagság,  a külföldi lét mára már bevett és ismert alternatívaként való társadalmi megjelenése és leginkább a lehetőségekhez és információkhoz való könnyebb hozzáférés az oktatáson keresztül, akár a már kint lévőktől személyesen de leginkább a neten. Ezzel párhuzamosan mind a kapcsolattartás, mind az utazás költsége lecsökkent.

Tehát: nem azért megy el több ember most, mert annyival rosszabb. Egyszerűen mára könnyebben elérhető, hozzáférhető lett az a valóság, amit Nyugat-Európa képvisel. Még egyszerűbben: nem rosszabb lett, hanem könnyebben hozzáférhető lett a jobb. Erre kell reagálni, hiú ábránd azt gondolni, hogy ha majd 4%-os GDP növekedés lesz, akkor drasztikusan kevesebben mennek ki. A helyes cél szerintem sokkal inkább az, hogy 3-4 év kint lét után, már biztosabb egzisztenciával és felhalmozott kulturális, vállalati, szemléletbeli tapasztalatokkal jöjjön vissza az, aki kiment és a kint félretett pénze itthon hasznosuljon befektetésként és/vagy a fogyasztásban.

Egy sportolói karrier tipikusan véget ér 35 éves korra a legtöbb labdasport esetén, míg  egyéni sportágak esetén sokszor már 28-30 éves kor környékén eljön a búcsú (gondoljuk itt az úszokra vagy éppen tornászokra).

Kérdés: mihez kezd magával egy sportoló karrierje lezárultával?

A mindennapos edzések, meccsek, edzőtáborok és versenyek helyét át kell vegye valami más. Kiindulópontként fontos megjegyezni, hogy pályafutása végére legalább két olyan eszközzel rendelkezik egy sikeres sportoló, amivel egy átlagember nem: kiterjedt kapcsolati hálóval és - jellemzően - komoly ismertséggel. Vegyük sorra magyar és néhány nemzetközi példán keresztül, mire is használ(hat)ják mindezt.

Sportvezető, edző, menedzser

Kézenfekvő és gyakori választás, ha 2 esetleg 3 évtized alatt felhalmozott tudását azon a területen kamatoztatja tovább ahol mindazt megszerezte. Játékosként sem volt éppen sikertelen a Barcelonával minden címet besöprő, jelenleg Bayern München-nél új kihívást kereső Josep Guardiola. Phil Jackson játékosként megnyert 2 bajnoki címe után lett az NBA történetének legeredményesebb edzője 11 bajnoki gyűrűvel. Gyakran előfordul, hogy a fentikkel szemben, a sikeres játékos karriert nem követik sikerek a pálya vonalának másik oldalán (elég, ha Lothar Mattheus-ra gondolunk) és megfordítva, sokszor kevésbé sikeres játékosokból lesz a legnagyobb stratéga. Kemény Dénes ugyan 11-szeres felnőtt válogatottságig vitte, de játékos karrierje semmiképpen sem predesztinálta arra, hogy minden idők legeredményesebb vizilabda edzője legyen. Helyét és rettentő nehéz örökségét idén januárban az éppen Kemény Dénes irányítása alatt 3-szoros olimpiai bajnokká váló Benedek Tibor vette át.

Mások nem közvetlenül az oldalvonal mellett, hanem sportvezetőként vagy sportdiplomataként dolgoznak tovább. Jó példa erre a 3-szoros olimpia bajnok Storcz Botond kajak-kenu szövetségi kapitányként, vagy az Egerszegi Krisztina mögött olimpiai ezüstérmes Szabó Tünde, aki jelenleg az úszószövetség főtitkára (és az augusztusi hírekben a barcelonai világbajnokság és Széles Sándor hazaküldése kapcsán szerepelt sokat).

Labdasportágakban még szélesebb a lehetőségek köre, ugyanis a kapcsolati hálóból fakadó előnyöket az ex-játékos játékos medendzserként is fialtathatja, a játékos karrier jövedelmével összemérhető bevétel reményében. Ezt tervezi az aktív játéktól éppen idén visszavonuló, 119-szeres válogatott, 3-szor is az év kosárlabdázójának választott Németh István is. A karrierje során Olasz-, Lengyel-, Görögországban valamint Szerbiában is megforduló kosaras várhatóan sok helyen nyitott ajtókat és füleket talál menedzseri pályafutása során.

Dávid Kornél, a jelenleg egyedüli magyarként NBA-ben pályára lépő kosárlabdázója (akinek kevésbé köztudottan európai karrierje is kimagaslóan sikeres volt) visszavonulása után a Cleveland Cavaliers európai játékosmegfigyelőjeként kezdte, hogy aztán onnan váljék a Phoenix Suns játékosfigyelő hálózatának vezetőjévé. Dávid idén hazatért és immáron a bajnok, magyar férfi kosárlabdacsapatként először Eurocup-ben induló Albacomp elnöki posztját tölti be. Sokan azt sem bánnák, ha a szövetség környéként is feltűnne a vitathatatlanul legerősebb márkával rendelkező kosaras.

Szabó Bence 2-szeres olimpiai bajnok vívónk újpesti klubvezetői, külföldi és itthoni (Vasas) edzői megállók után a MOB tagja, majd főtitkára lett.

Szakkommentátori piac - nálunk szűk, amerikában pezseg

Ahol a sportközvetítés megfelelő nézettséget és így bevételt generál a csatornának, ott tisztes megélhetést biztosít a szakkomentátori vonal is.

Magyarország esetében ez szinte kizárólag a labdarúgást jelenti, ott viszont hála a 6-8 nagyobb sportcsatorna szinte 24 órás foci kínálatának, többen is odaférnek heti rendszerességgel a képernyőre. Bevett gyakorlat, hogy a szakma és a szurkolók szemében is elismert karriert maga mögött tudó játékos jelenik meg, akinek a véleményére adhatunk, akinek a kritikáját az aktív játékosok is elfogadják. A 70-es, 80-as évek nagyöreg kategóriáját testesíti meg Zombori, Nyilasi vagy éppen Mészöly a képernyőn. Érdekes szembesülni azzal, hogy a 90-es évek annyira szűkölködik a labdarúgó hősökből, hogy az akkoriban csúcson lévő, 4-szer egymás után a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándor képviseli  azt az időszakot, a Ferencvárossal 1995-ben a máig legeredményesebbnek számító európai kapuszereplést elérő Hajdú Attila kapus mellett.

Más sportágakban csak időszakosan, világeseményhez köthetően van lehetőség a képernyőre kerülésre. Kivételt jelent a Forma-1, ami a szezon során heti-kétheti rendszerességel ad lehetőséget Wéber Gábornak és Michelisz Norbertnek.

Ezzel szemben Amerikában, az óriási méretű sportpiacon a 4 major sport (amerikai foci, kosárlabda, hoki és baseball) mindegyikében találhatunk akár több millió dolláros szerződéseket is. Mondanunk sem kell, hogy - bár a játékos szerződésekre odaát jellemző teljes transzparenciáról nem beszélhetünk, mégis - több nyilvános adat szolgáltat támpontot a szerződések nagyságrendjéről, mint itthon. A rekordot minden bizonnyal John Madden NFL color kommentátor tartja: Madden 4 évre 30 millió dolláros szerződést mondhatott magáénak a FOX-nál, amit játékcégektől érkező további évi 8-10 millió dollárral fejelhetett meg NFL videójátékok hangalámondásáért.

A pályafutása során több fontos egyéni címet is bezsebelő Charles Barkley kosárlabdázó évi 1,5 millió dolláros fizetést kap a TNT kábelcsatornától a többször Emmy-díjas Inside the NBA frontembereként.

(Egyéni) márka arcok

A hirdetők is előszeretettel használják fel az aktív sportolók reklámértékét, a sikeres londoni olimpiai szereplés után majd’ minden bajnokunk visszaköszönt hirdetésekben. Elmondható, hogy a sportoló által birtokolt márka-értékek (siker, egészség, ismertség) a visszavonulás után is továbbélnek. Egerszegi Krisztina - nyilvánosságot kerülő - már visszavonult sportolóként jelent meg az egészségesnek kikiáltott joghurt reklámjában, Gyarmati Andrea pedig televíziós beszélgetős műsorokban tölti be rendszeresen az egészséghez értő nyilatkozó szerepét, orvosi és ex-sportolói (olimpiai ezüst és bronzérem) minőségében.

Sport és politika

Nem csodálkozhatunk, ha erre az ismertségre és elfogadottságra a politika is ráharap, jó lehetőséget kínálva ezzel az ilyen ambíciókkal rendelkező atlétáknak. Borkai Zsolt a MOB elnöki tisztsége előtt 4 évvel lett Győr polgármestere majd 2010-ben országgyűlési képviselő. Olimpiai bajnok úszónk, Czene Attila 2012 októberéig a sportért felelős államtitkár pozícióját töltötte be, Balogh Gábor világbajnok öttusázóból pedig a miniszterelnök sportügyekért felelős tanácsadója lett.

Személyes kedvencem, a Ma este Színház! sztori start-up szemüvegen keresztül, magától a társ alapítótól. Jelenleg a színházi jegyeladások 1-1,5%-ért felelősek a srácok, terveik szerint 5-6%-ig tudnak növekedni érdekellentét nélkül. Vagyis, amíg a ténylegesen el nem adott jegyeket veszik náluk last-minute féláron, addig az a színháznak plusz bevétel, de amennyiben a korábban teljes áron vásárlók szoknak át/szokják meg, hogy féláron is megvehető a jegy, akkor borul az érdekközösség a színházakkal. Új fogyasztást is generál az oldal, legalább két okból: 1. lehetőség van impulzus vásárlásra ("1600-ért menjünk már el este a Katonába!") 2. kisebb pénztárcájú réteget is rendszeres színházfogyasztásra szoktat. Valamint annak is erős a  marketingértéke, hogy 50-100.000 emberhez eljut naponta a színházi kínálat egy része ízlésesen becsomagolva, célzottan (feliratkozóknak és like-olóknak). Biztosan fogok még írni róluk.

Egy remek blogbejegyzés arról, hogy a lakosság 2009 óta nettó likvid megtakarító (új megtakarítás + visszafizetett hitel - felvett hitel > 0), valamint ennek következményeiről az Alapblogon. Sidenote: Minden jel arra utal, hogy be fog indulni a fogyasztás, kérdés, hogy 3, 12 vagy 24 hónap múlva.

Már a befektetési bankok kiválasztási folyamataiban is szempont az ügyfélközpontú gondolkodás, valamint a társadalmi érdekeket is védeni hivatott szabályozói szemlélet, írja a FT. Én meg írom, hogy ilyesmit nyilatkozni kötelező, ha a megtépázott reputációt szeretnék helyreállítani, hiszen már a pályakezdők körében sem annyira menő befektetési bankárnak lenni, sok a válság során felhalmozott negatív tartalom.

Mit tud rólunk a Facebook másoktól? Sokat. Bővebben a techcrunch ír arról, hogy tökéletesen tudatos magatartással is elkerülhetetlen, hogy elveszítjük a teljes irányítást adataink felett. Így fordulhatott elő, hogy a legújabb, 6 millió felhasználót érintő botrányban olyan adatok is kikerültek, melyeket a gazdájuk soha nem osztott meg saját kezűleg. Megteszik helyettünk ismerőseink.

• az Amerikai Légügyi Hatóság javaslata szerint nem kellene kikapcsolni az elektromos eszközöket fel- és leszálláskor. Telefonálni azért továbbra sem lehetne, írja a WSJ.
• a Napi Gazdaságon olvashatunk a BKK terveiről az elektronikus jegyrendszerrel kapcsolatban. Remek ötlet a felülről korlátos jegyrendszer, fontos nyitott kérdés, hogy névre szóló lesz-e a kártya. Trendi téma lesz ez a következő 2-3 évben, jó ha tudjuk, miről van szó.
• a rekord alacsony betéti kamatokra reagálva betétekből értékpapírokba rakjuk a pénzünk, a részletek olvashatóak a portfolio.hu-n.
• érkezik az állami megtakarítási számla (5 év után kamatadó mentesen, állami cél: államadósságot forintosítani és futamidőt hosszabbítani)

Ma reggel a Millásreggeliben a Prezi társalapítója (hárman voltak az alapító "atyák"), jelenlegi ügyvezetője volt a vendég. Kötelező beszélgetés, értelmes a srác friss gondolatokkal és tiszta, világos elképzelésekkel, normális lelkülettel.

A Prezi üzleti model-je zsenálisan egyszerű: ingyen használhatod a software-t, amennyiben publikus az általad előállított tartalom. Fizetni akkor kell érte, ha privát tartalmat szeretnél létrehozni. Ahogy azt Péter is elmondja, egy cég megengedheti magának, hogy fizessen ha a nem publikus adatait szeretné prezentálni, míg egy diáknak, tanárnak lehetősége van ingyen használni az eszközt (a legújabb kutatási részeredményeket azért nem itt érdemes tárolni :). Jelenleg 25 millió felhasználónál járnak, és 140 főt foglalkoztatnak, többségüket Budapesten.

A podcast meghallgatható itt: http://millasreggeli.hu/podcast.php (2013.06.18. 8-9)

A tranzakciós illeték és a távközlési adó emeléséről, annak valószínűsíthető negatív gazdasági hatásairól már ma is sokat olvashattunk, például itt.

De miért és miért most jelentette be a kormány, amikor úgy tűnik, hogy legalábbis a számok alapján erre nem lett volna szükség?

Vegyük sorba a politikai és pszichológiai okokat:

1. A túlzott deficit eljárás alól való kikerülés sikere legitimáló hatású. Az intézkedésre most nincs szükség, de használható érv, hogy biztosak akarunk lenni abban, hogy nem kerülünk vissza a "szégyenpadra". Ráadásul könnyen lehet, hogy tényleg csak a jelenlegi ismereteink alapján (lásd a 4. pontot) nincs szükség rá. Ami biztos: annyi ideig tematizálta ezzel a témával a kormány a közbeszédet (lássuk be, ügyesen csinálta! a valódi jelentősége jóval kisebb annál, mint amennyi szó esett róla), hogy beivódottsága miatt most is használható.
2. Az árvízi védekezés sikere. Ilyenkor megbocsátóbb az ember, "hiszen megvédtek minket".
3. Jön a nyári uborkaszezon és a tomboló hőség. Nyáron az ellenzék és a média is nyaral, nehezebb lesz hosszan a felszínen tartani a témát.
4. Elérkeztünk a legfontosabb ponthoz. Ami rögtön kettő. A tanári életpálya model nem bevezetése véres kardként lenne körbehordozható, erre többször volt határozott ígéret (igaz, mostanában már mindenki nagyon óvatosan fogalmazott, kétszer megrágva minden szót ami a témával kapcsolatos) és többször is elhalasztásra került. A tanári karral összerúgni a port pedig választások előtt nem ildomos az álmoskönyvek szerint. Amennyiben bevezetik, akkor pedig jöhet a "Megígértünk és bevezettük! Kicsit ugyan késlekedtünk vele, de hát válságot kellett kezelni." kommunikáció. És tulajdonképpel joggal. (By the way, simán átmenne nyílegyenesen kimondva az a kommunikáció, hogy a tanároknak jár a béremelés, és arra beszedjük a pénzt. Mert hogy jár, arról széles a társadalmi egyetértés.)

+1: Orbán tenyere már régóta viszket egy demográfiai program indítása miatt. Szeretne ő lenni az, aki alatt elkezdenek szülni a magyar anyák. De úgy igazán. A KDNP ebben partner lesz, ma Balog már el is szólta magát "Az emberierőforrás-miniszter szerint a családok gyermekvállalását ösztönző radikális kormányzati intézkedésekre lenne szükség. Balog Zoltán az Országgyűlés ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának hétfői ülésén arról beszélt, hogy hamarosan a kormány elé kerülhet egy ezt célzó demográfiai intézkedéscsomag". Kormányülésen nyilván szóba jött, hogy milyen kiadás fedezeteként miatt van szükség az újabb megszorításra intézkedésre. Fecsegni pedig vonzó, Andor erről tudna mesélni.

Van egyébként pozitív hatás is, kettőt leírok: a készpénzfelvételt olyan brutális adó sújtja (0,6%), hogy egészen biztosan el fog tolódni a bankkártyás vásárlások felé a felhasználás. Az pedig stratégiai célja az MNB-nek, hogy a készpénzhasználat túlsúlyát letörje, hogy ez miért lenne jó, arról egy jó elemzés itt. A bankkártyás fizetést ráadásul nem lehet számla nélkül megúszni, annak nyoma van, így az ÁFA bevétel is megérkezik, fehéredik a gazdaság.