Kivándorló blues

2013.09.27. 23:24 the truth I prefer

Köztudott, sok helyen megénekelt téma, hogy minden korábbinál többen mennek ki ideiglenesen vagy végleg külföldre dolgozni. A pontos számokról különböző becslések láttak napvilágot: a KSH 2012-es foglalkoztatási adataiban megjelenő 82 ezer valószínűleg alá, míg Matolcsy azóta szállóigévé vált félmilliója fölé lévő a valóságot. A Népesedési Kutatóintézet új módszertanon alapuló becslése 300 ezerre teszi a külföldön élők számát, legutóbb maga Orbán is beszállt a licitbe.

Népszerű és (le)egyszerű(sített) magyarázat az okokra, hogy itthon már nem lehet élni, nincsen lehetőség boldogulni és akinek esze van, az lelép. Az, hogy európai összehasonlításban nem élünk olyan jól, számomra nem kielégítő magyarázat. Így volt ez mindig is és valljuk meg őszintén, hányan jártak például síelni a 90-es években? Mára bevett dolog lett közoktatási intézményekben a téli síszünet intézménye.

A gazdasági vetület mellett több, egyidejűleg jelenlévő szociológiai, társadalmi, technikai okot találhatunk, amelyek együttesen teremtik meg a hátterét annak, hogy elindult az exodus.

Az alapok: legfontosabb tényező, hogy az uniós csatlakozással szabaddá vált a munkaerő áramlása. A régi tagországoknak lehetőségük volt egy átmeneti, maximum 7 éves várakozási periódust fenntartani az újonnan csatlakozó országok állampolgáraira, de ennek leteltével 2011. április 30. óta már Németországra és Ausztriára is megszűnt mindennemű korlátozás. A belgák és a dánok 5 éves várokozási periódust tartottak fenn, míg Anglia, Svédország és Írország nem élt ezzel a jogával, ez lehetővé tette, hogy ezen országokban már felvételünktől kezdve szabadon lehet munkát vállalni. Ennek a jelentőségére még visszatérünk akkor, amikor Londonról lesz szó.

Mi változott meg? 3 fontos dolog:

Már nem kell úttörőnek lenni, az ismeretlen már a kiutazás előtt sem ismeretlen. A kinti lét már kevésbé egzotikus és sokkal kevésbé jelenti a bizonytalanba való ugrást, hozzáférhetőek az információk a lehetőségekről és állásokról. Közvetítőirodák és fejvadász cégek hada szakosodott a külföldi munkavállalásra. A 90-es években kint dolgozni sokkal inkább egyedi esetnek számított: volt aki ismert olyat, akinek az ismerősének az ismerőse kiment. Mára mindenki ismer személyesen olyan embert, aki kint dolgozik. A közvetlen környezetből származó személyes tapasztalat közelebb hozza, valós alternatívaként jeleneti meg a kiköltözést. Emellett nagyon sok információ beszerezhető első kézből a lehetőségek mellett a gyakorlati tudnivalókról is. A facebook telis-teli van kiköltözött barátok posztjaival és fotóival - itt térjünk is át a második pontra.
Internet. Ezt rögtön ketté is szedem.

- Egyrészt megkönnyíti kapcsolattartás az otthoni világgal: a skype-pal ingyenesen napi szinten lehet kommunikálni a családdal, barátokkal, míg a közösségi oldalakat követve úgy érezhetjük, hogy ugyanúgy részei vagyunk a hétvégi bulinak, és mi is megoszthatunk bármit a világgal, amit fontosnak gondolunk.
- Információforrás. Egy-két heti ügyes netezéssel, blog olvasással a legtöbb alapvető tudnivaló kideríthető: mire kell figyelni ügyintézésnél, hol érdemes vásárolni, rengeteg jó tanács és már elkövetett hiba, amiket magunknak nem kell elkövetnünk, megtették helyettünk mások és szívesen írnak is róla. A határátkelő blog nem ritka, hogy 1000 kommentes posztokat produkál – ez van akkor, ha a hasznos információ és a valódi érdeklődés találkozik.

Oktatás: Az Erasmus program kereteiben félévente 4.000 diák kap lehetőséget, hogy (jellemzően) Nyugat-Európában töltsön el egy szemesztert. Aki kint él, megismeri a kultúrát, kapcsolatokat épít ki, hiba nélkül beszéli a nyelvet – nála már végképp nem beszélhetünk ismeretlenről a kinti munkavállalás kapcsán. Ráadásul nem csak dolgozni hanem tanulni is - szintén az unió következményeként - több országban ingyen lehet beiratkozott hallgatóként. Aki pedig kint szerez diplomát, miért jönne haza? A hazai középiskolások körében a GVI által végzett felmérése szerint a gimnazisták több, mint harmada fontolgatja, hogy külföldre menjen továbbtanulni. Persze a magasabb társadalmi és szociokulturális státuszú budapesti elit gimnáziumokban ez az arány még magasabb. (megjegyzés: nyilván közel sem minden fontolgatóból lesz ténylegesen külföldön továbbtanuló.)

+ 1 fapadosok. Mára egy Budapest – Szombathely retúr vonatjegy áráért elérhető a legtöbb Nyugat-európai nagyváros. A Ryanair (először, az ő pesti sztorijuk kellően kalandos ugyanis) 2007-ben repülte Budapestet, az első Wizzair gép 2004-ben szállt fel, kihasználva, hogy az Uniós csatlakozás következményeként a tagországokkal már nincs szükség bilaterális egyezményekre, teljesen szabad a piac.

És akkor most pár szó Londonról. Köszönhetően annak, hogy Angliába már 2004-től teljesen szabad volt az út, a fenti folyamatok korábban kezdődhettek és így előbbre is tartanak. Tegyük emellé még azt, hogy a 10 milliós London az egyik legtöbb lehetőséget kínálja. Mindez elvezetett oda, hogy mára a brit főváros a világ második-harmadik legnépesebb magyar városa lett. El tudsz menni a magyar barátaiddal sörözni, bulizni egy Quimby koncertre, be tudsz ülni egy Dumaszínház előadásra és még Pálferi-t is meghallgathatod. A távolságok tehát érezhetően lerövidültek, nem csak térben, de kulturálisan is. Ha majdnem otthon vagy, de legfőképpen magyarok között vagy, akkor a honvágy is kevésbé lesz faktor. Amszterdam ugyanez.

Összefoglalva azt állítom tehát, hogy a gazdasági okok mellett legalább olyan fontos tényező az úniós tagság, a külföldi lét mára már bevett és ismert alternatívaként való társadalmi megjelenése és leginkább a lehetőségekhez és információkhoz való könnyebb hozzáférés az oktatáson keresztül, akár a már kint lévőktől személyesen de leginkább a neten. Ezzel párhuzamosan mind a kapcsolattartás, mind az utazás költsége lecsökkent.

Tehát: nem azért megy el több ember most, mert annyival rosszabb. Egyszerűen mára könnyebben elérhető, hozzáférhető lett az a valóság, amit Nyugat-Európa képvisel. Még egyszerűbben: nem rosszabb lett, hanem könnyebben hozzáférhető lett a jobb. Erre kell reagálni, hiú ábránd azt gondolni, hogy ha majd 4%-os GDP növekedés lesz, akkor drasztikusan kevesebben mennek ki. A helyes cél szerintem sokkal inkább az, hogy 3-4 év kint lét után, már biztosabb egzisztenciával és felhalmozott kulturális, vállalati, szemléletbeli tapasztalatokkal jöjjön vissza az, aki kiment és a kint félretett pénze itthon hasznosuljon befektetésként és/vagy a fogyasztásban.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: külföld munkavállalás EU London

A bejegyzés trackback címe:

https://izireader.blog.hu/api/trackback/id/tr465537050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

ízi reader

ízi reader

Keresés

Friss topikok

Címkék

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb