(megj: az elemzés 2013 decemberében készült.)
A 2004–2008 között felfutó devizahitelezés komoly társadalmi és gazdasági problémává vált a 2008–2009-es hitel, majd az euróválság hatására elszálló forintárfolyam következtében. Az elmúlt években sorozatosan jelentek meg olyan kormányzati intézkedések, amelyek e folyamat negatív hatását voltak hivatottak tompítani. Ezek sorában a legújabb a kiterjesztett árfolyamgát (azaz olyanok is élhetnek ezzel a lehetőséggel, akik az árfolyamgát korábbi szakaszaiban nem vehettek részt), amely során 250 HUF/EUR és 180 HUF/CHF árfolyamon nyílik lehetősége az adósnak a hitel törlesztére legfeljebb 5 évig úgy, hogy az árfolyamkülönbözet tőkerésze egy gyűjtőszámlára kerül, míg az árfolyamkülönbözet kamatrészét megosztva az állam és a hitelező bank vállalja át.
Fontos látni, hogy a devizahitelek problémája nemzetgazdasági szinten is jelentős, és évek óta fokozza az ország sérülékenységét, fékezi az egészséges mértékű lakossági hitelezést, fékezi a fogyasztást, növeli a szociális lecsúszás esélyét, rontja a bankrendszer eredményességét. A hitelintézeti szektor számára a növekvő lakossági NPL-ráta egyre nagyobb céltartalékképzést, veszteségleírást követel meg, ami az eredményességet és - a hitelezési aktivitáson keresztül - a gazdasági növekedés esélyeit is hosszú távon rontja. Ahhoz, hogy az ország egészséges növekedési pályára állhasson a problémát mindenképpen kezelni, negatív hatásait fékezni kell. A probléma kialakulásában – jóllehet eltérő súllyal, de – hibás volt mindhárom szereplő (bankszektor, adósok és a szabályozói szerep miatt az állam is) így a megoldás terheiből való közös részesedés igazságos elvárás.
Milyen hatása van a programnak a különböző szereplőkre és a nemzetgazdaságra?
A háztartások számára az árfolyamgát tipikusan 20-30%-os törlesztőrészlet csökkenéshez vezet, ami sok esetben megoldhatja a fizetési nehézségeket. Mindeközben a felszabaduló jövedelem fogyasztásra vagy megtakarításra fordítható. Várhatóan csökken az az elhalasztott fogyasztás is, amely azoknál az adósoknál jelenik meg, akik ugyan tudják fizetni a hiteleiket, de az esetlegesen megugró árfolyamtól való félelem miatt nagyobb kiadást már nem engednek meg maguknak. Mindez együttesen egyértelműen gazdaságélénkítő hatással bír.
A bankszektort éves szinten 30-40 milliárdos veszteség éri, de a terhek időben elnyújtva és kiszámítható módon jelentkeznek, így - az egyszeri lehetőségként felkínált - végtörlesztéshez hasonló sokkszerű hatástól mentesül a szektor, a követkető évek tervezhetővé válnak. A 90 napon belüli késedelmes lakossági hitelek aránya 2013 első negyedév óta csökken (18%-ról 15%-ra), ez azt is jelenti, hogy azok között, akik csak kisebb megcsúszással rendelkeztek elindult egyfajta konszolidáció, amiben az árfolyamgát korábbi szakaszainak is szerepe volt.
Ezért is fontos a lehetőség az árfolyamgát 90 napon túli késedelemmel rendelkezőkre való mostani kiterjesztése, hiszen a legnagyobb problémát éppen ez az állomány okozza miközben annak aránya a korábban nem tapasztalt 18% fölé nőtt[1]. Az új keretek között ez a lehetőség megnyílik a 20 millió forintnál nagyobb hitelt felvevők (így tipikusan a legnagyobb törlesztővel rendelkezők -> közép, felső-közép osztály) és az egyéb banki fizetéskönnyítést igénybe vevő ügyfelek előtt is. Ez utóbbi azért is fontos, mert idén már a bankok is aktívabban keresték a megoldási lehetőségeket, így sokan – akiket eleve érintett vagy fenyegetett a megcsúszás – kimaradtak az előző körökből.
A devizahiteles probléma kiszámítható kivezetése a lakossági hitelezés bővülésének is fontos nem-ár jellegű feltétele. Kívánatos lenne, hogy a meglévő lakossági hitelelkerülés is csillapodjon és a hitelfelvételi kedv erősödjön (-> keresleti oldal erősödése), amihez az árfolyamgát rendszere is hozzájárulhat, amennyiben idővel már kevesebb hír érkezik a problémáról.
Emellett a monetáris politika árfolyam oldalról érkező nyomását hosszabb távon is enyhíti, ha a lakosság alacsonyabb deviza kitettséggel rendelkezik.
Államháztartási szempontból a középtávon várható nagyobb hitelezési aktivitás gazdaságélénkítéső hatása egyértelműen pozitív, akárcsak a nagyobb fogyasztás következtében megemelkedő ÁFA bevételek, miközben kiadást jelent az átvállalt kamatteher. Az állam szempontjából ugyanakkor a probléma vizsgálatánál elkerülhetetlen a gazdasági, államháztartási vetület mellett az is, hogy egy sokakat érintő, helyenként súlyos szociális problémáról van szó. Leginkább érintett az alsó, alsó-középosztály és a lecsúszás társadalmi költsége a fent taglaltnál akár lényegesen magasabb is lehet, ami szokatlannak tűnő eszközök alkalmazását is indokolhatja[2]. Az elmúlt 12-13 évben forinthitel kamattámogatásra 1000 milliárd Ft fölötti összeget költött a költségvetés, így az itt jelentkező évi néhány tízmilliárdos állami teher céljait tekintve sem kiugró.
Veszélyt jelenthet ugyanakkor az a vélekedes, hogy érkezik majd újabb, jobb kondíciókat kínáló mentőcsomag és sokan erre alapozva bár tudnák, nem törlesztik hiteleiket, tehát a fizetési fegyelem romlik. Általánosan nem szoktatható rá a hitelfelvevő, hogy a hitelét nem, vagy csak részben kell visszafizetnie. E problémán világos, összehangolt (banki és állami oldalról) kommunikáció tudna segíteni. A konstrukció az átlag ügyfél számára bonyolult és sokan félhetnek az árfolyamvédett periódus után megemelkedő törlesztőrészletektől és a futamidő hosszabbodásától is. A törlesztőrészlet árfolyamvédett periódust követő növekedése felülről korlátozva van, de a hosszabb futamidő reálisan jelentkező hátrány és ez sokakat visszatarthat.
További veszély lehet, hogy a külföldi anyabankkal rendelkező egyes banki szereplők a fokozódó állami beavatkozások hatására átsúlyozzák régión belüli szerepünket, forrásokat vonnak ki, megváltoztathatják stratégiájukat, amint azt a Raiffeisen napokban tett nyilatkozata is sugallja.
Összefoglalás:
Az árfolyamgát természetszerűleg magában hordoz bizonyos veszélyeket (állami kiadás; banki veszteségek; az árfolyamvédett periódus után megugró törlesztőrészletek; „lesz még újabb csomag” attitűd) de a makrogazdasági hatásai összességében pozitívak: kiszámíthatóbb lefolyású; alacsonyabb nemfizetési arányú lakossági hitelek; középtávon pozitív hitelezési folyamatok elősegítése; alacsonyabb lakossági devizakitettség – külső sérülékenység; potenciálisan magasabb fogyasztás.
Mindamellett szélesebb réteg számára könnyíti meg a mindennapokat vagy gátolja meg a szociális leszakadást (például a középosztályból való lecsúszást) így az össztársadalmi költség-haszon egyenlegét egyértelműen pozitívnak ítélem meg.
[1] A 90 napon belüli késedelmes hitelek egy részéből 90 napon túli lesz, de nagyobb mértékben csökkent a rövidebb megcsúszással rendelkezők aránya, így ott az idei év során ténylegesen némi konszolidációról beszélhetünk.
[2] Mint ahogy nem pusztán gazdasági, gazdaságélénkítő célokat szolgál a jelenleg is évi 100-120 milliárdos költségvetési kiadást jelentő lakáscélú támogatások megléte sem (szocpol, forinthitel kamattámogatása).
